1917 március 19-én született minden idők egyik legjobb magyar sakkozója Szabó László.

Tízszeres magyar bajnok, az 1936-os nem hivatalos Sakkolimpia bajnok, Európa-bajnoki ezüst és bronzérmes, többszörös világbajnokjelölt, hogy csak néhány nagyszerű eredményt említsünk a sok közül. Erős pozíciós alapok, de ugyanakkor bátor taktikai megoldások, sokszor szép, látványos áldozatok jelezték azt a stílust, amit Szabó László képviselt és manapság „magyaros” iskolának nevezünk. Idén méltóképpen emlékezünk születésének századik évfordulójáról.

Negyven ország 340 versenyzőjének részvételével rendezik meg március 18-án szombattól 26-án vasárnapig a ferencvárosi Bálnában a Budapesti Tavaszi Fesztivál–Szabó László Sakk Emlékversenyt.  Az elmúlt 25 év legnagyobb nyílt versenyét láthatjuk tehát és reméljük, hogy ez a verseny az egész magyar sakkozás megújulásának a kezdete lesz.  Szabó András, László unokaöccse bejelentette, hogy a következő öt esztendőben évi egy-egymillió forintot ajánl fel, amelyet a versenyen legsikeresebben szereplő magyar ifjúsági sakkozók támogatására fordít a Budapesti Sakk Szövetség. A BTF–Szabó László Emlékversenyre Afrika kivételével minden földrészről érkeznek sakkozók, akik között az eddigi nevezések alapján 40 nemzetközi nagymester és 22 nemzetközi mester áll rajthoz. A viadalt A-B-C-csoportban bonyolítják le, a legerősebb A- kategóriában a 2200 fölötti Élő-pontszámmal rendelkező játékosok szerepelnek, akik közül a győztes egymillió forinttal gazdagodik majd. A következőkben Szabó László egy nagyon jól sikerült emlékezetes”villámháborúját” szeretném bemutatni a kedves olvasóknak: